A TOTTENHAM STADION TÖRTÉNETE

A klub 1899-ben költözött jelenlegi helyére, amely akkor a Charrington sörfőzde használaton kívüli faiskolája volt.
A helyi föld kiváló termőképességéről volt híres, és a White Hart kocsma egyik tulajdonosa, George Beckwith
az 1890-es években faiskolát hozott létre a High Road 750 szám alatti kocsmája mögötti üres területen. A telket
a klub a sörfőzdétől bérelte, és John Over pályamester elkészítette a pályát. A korábbi helyükön , az Asplins Farmnál
(A Northumberland Park mellett húzódó vasútvonal mellett) használt mozgatható lelátókat felállították az új pályán,
2500 nézőnek nyújtva ezzel fedett ülőhelyet. A klub irodáját, mely korábban a High Road 808-as szám alatt volt,
szintén az új területen helyezték el. Az első mérkőzést 1899 szeptember 4-én, egy hétfői napon 5000-es tömeg látta,
mikor a Divízió 1-ben szereplő Notts County-t barátságos meccsen 4-1-re verték a hazaiak. A bevétel 115 fontra rúgott.

A következő szombaton 11 000-en jöttek el megnézni az első tétmérkőzést, amely a Déli Ligában futballozó Queens Park
Rangers felett aratott 1-0-s győzelemmel zárult. 5 éven belül a pálya egy 500 férőhelyes főlelátóval és 12 000 szurkolónak
fedett elhelyezést nyújtó lelátóval büszkélkedett, így összesen 32 000 nézőt tudott befogadni. Csakhogy a bérlési feltételek
korlátozták a klub törekvéseit, ezért 1905-ben 5000 1 fontos részvényt ajánlottak fel a klubkönyvön keresztül, ezzel is
hozzájárulva a szabad tulajdon megszerzéséhez szükséges 8900 font előteremtéséhez, amihez még hozzájött az Edmontoni
oldalon található föld megvételére költendő 2600 font. Összesen 2000 részvényt vásároltak fel, és Park Lane-i oldalon 1 évvel
korábban felépített üléssor tükörképeként egy óriási lelátó épült a Paxton Road-i oldalon, így a pálya kapacitása elérte a
40 000 főt. A Futball Ligában szerzett hely biztosítását követően Archibald Leitch futball pálya építész elkészítette az új
dísztribün terveit. Az 5300 ülőhelyes tribün előtt 6000 néző számára biztosítottak kerítéssel határolt állóhelyet.

A szurkolók a Manchester United elleni 1909 szeptember 11-i, a csapat első Divízió 1-es hazai mérkőzésén vehették birtokukba
az új lelátót. A szezon végére egy rézből készült, labdán álló kakas díszelgett a Tudor stílust utánzó oromzat tetején. 1909-ben
a teljes Keleti Lelátót befedték, majd két évvel később, amikor a fából készült lelátókat betonra cserélték meg is nagyobbították,
így a stadion befogadóképessége 50 000-re nőtt.Ebben az időben már gyakran emlegették White Hart Lane-ként a stadiont,
míg korábban a White Hart-i pálya és a High Road-i pálya neveken szerepelt. Az 1921-es FA Kupa győzelem nyereségét fedett,
szinteltolásos lelátók építésére használták fel a Paxton Road-i oldalon, majd két évvel később a Park Lane-i oldalt több mint
3 000 fontos költséggel ugyanígy felújították. Tervezésükben Leitch ez alkalommal is részt vett; így a pálya befogadóképessége
körülbelül 58 000-re nőtt, ebből összesen 40 000 főnek fedett lelátót biztosított a stadion. A Keleti Lelátó teljes felújítása
(szintén Leitch tervei alapján) 1934-ig tartott. Hivatalosan az Aston Villa elleni szeptember 22-i meccsre nyitották meg.
Az 5100 ülőhellyel és 18 700 férőhelyes lelátókkal együtt a stadion már közel 80 000 néző befogadására vált alkalmassá.
Még 1921-ben a klub megvásárolta a pálya előtt álló Vörös Házat, mely évek óta étteremként és kávéházként működött,
s ezt alakították át a klub irodáinak. Ennek elenére, csak 1937-ben változtatták meg a klub irodáinak bejegyzett címét
az eredeti High Road 750-ről 748-ra. Mikor a pályát 1952-ben felújították, a régi faiskola maradványai is felszínre kerültek,
többek közt egy beton víztároló, vas öntözőcsövek és egy üvegház alapjai.

1953-ban bevezették a tért ölelő reflektorokat (floodlight). A négy sarokoszlopon elhelyezett reflektort 1957-ben
modernizálták, emiatt a Nyugati Lelátóról el kellett távolítani a kakast, amelyet 1958 decemberében a Keleti Lelátón
helyeztek el. A reflektorokat tartó speciális állványok az új rendszer kiépítésekor 1961-ben jelentek meg.
A következő évben a Park Lane-i Lelátó hátsó részében 2600 széket helyeztek el. 1963-ban a a Paxton Road-i Lelátó
hasonló átalakuláson ment keresztül.
 

3600 székkel szerelték föl, majd 1968-ban egészen a Nyugati Lelátóig meghosszabították, újabb 1400 ülőhelyet teremtve.
1972-ben 26 000 fontért új reflektor rendszert alakítottak ki. Egy évvel később a Nyugati és a Déli Lelátót 700 székkel
összekötötték. A régi Nyugati Lelátót 1980 novemberében lebontották és 15 hónap alatt felépült helyén a jelenlegi lelátó.
Hivatalos átadására 1982 február 6-án, a Wolverhampton Wanderers elleni mérkőzésen került sor. 1989 nyarán a Keleti Lelátó
is elnyerte jelenlegi formáját. Ekkor tűntek el a reflektorokat tartó állványok, melyeket a Keleti és a Nyugati Lelátókon elhelyezett
reflektorsor váltotta fel. A lelátót az Arsenal elleni meccsen adták át október 19-én. 1992-ben a Keleti és a Déli Lelátók alsó szintjein
székek váltották fel az állóhelyeket, majd egy évvel később az alsó Északi Lelátón is megszüntették az állóhelyeket. Az Északi Lelátó
tetejét összekapcsolták a Keleti illetve a Nyugati Lelátókéval.A Déli Lelátó modernizálása 1995 márciusában fejeződött be, s ekkor
szerelték fel az első, élő közvetítésre és idegenbeli mérkőzések közvetítésére alkalmas Sony Jumbotron óriáskivetítőt. Ekkorra a stadion befogadóképessége 33 000-re nőtt. Miután 1996-ban a klub felkerült a tőzsdére, a tőkéből a Paxton Road-i Bérletes Lelátóhoz új felső
karéjt építettek -- itt helyezték el a második Jumbotron kivetítőt -- mely az 1997/98-as szezon végére készült el.

Így a stadion kapacitása elérte a több mint 36 ezer főt.